Lassan talán elmúlik végre a tél, így hamarosan újra kezdődik a szezon a pályanapra járók számára. A remek szórakozás azonban veszélyeket is tartogathat.

Angliában a jelentős klubélet mellett a hasonló rendezvényeknek is óriási a hagyománya és a népszerűsége. Szerencsére itthon is részt vehetünk ilyenen, nem kell messzire utazni. Azonban ahogy rengeteg dologra, erre is igaz, hogy érdemes betartani a fokozatosságot. Nem érdemes megpróbálni az első körben körrekordot futni. Azt, hogy hogyan viselkedik az autó kikapcsolt elektronikával szintén kisebb tempónál érdemes tesztelni, majd lassan növelni a tempót. Az utcához szokott reflexek a pályán lassúak. Erre már egy rántópados vezetéstechnikai tréningen rájön az ember. Ha az ottani feladatokat biztos kézzel, stabilan sikerül megoldani, akkor már van esély a pályán is. Ha akkor akarjuk megfogni a keresztbe elinduló autót, amikor már szemmel is láthatóan nem egyenesen halad, elkéstünk. Nem biztos, hogy már menthetetlen a helyzet, de biztos, hogy csúnyán elkezd ide-oda kalimpálni a gép alattunk. Ez a fajta késlekedés az oka annak, hogy a pályanapokon általában nem a külső évnél sodródnak le az útról a “racerek”, hanem a belső ívnél találják meg a falat. Ilyenkor a késedelmes ellenkormányzás pont azt a hatást váltja ki, hogy már a pályáról lejőve kezd egyenesbe jönni az autó, de akkor már a fal felé halad, ami azon a részen viszonylag közel van, hiszen az igazi versenyzőknek nem ott, hanem a külső íven van szükségük bukótérre.

A nagy sebességű kanyarvételt viszont kevés helyen lehet biztonságosan begyakorolni. Közúton ugye semmiképp nem próbálkozunk ilyesmivel! A tréningek jó alkalmat nyújtanak erre, a sebesség ugyan kisebb, de a reflexeket ki lehet alakítani, ott ráadásul van instruktor, aki segít korrigálni a hibákat, elmondja mit csinálsz rosszul. Elméletben lehet foglalkozni vele, ki lehet elemezni a videókat, lehet okosakat kommentelni a videók alá, hogy mit hogyan kellett volna, de attól még nem fog menni a valóságban. Ezt csak begyakorolni lehet, a mozdulatoknak benne kell lennie a végtagokban. Az autót is ki kell tapasztalni, hogy hogyan változik meg a viselkedése határhelyzetben és hogyan reagál az utasításainkra. Van azonban még egy fontos dolog, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mégpedig az, hogy a nem gyári (vagy külső) tuningcég által felkészített modellek fékei utcai terhelésre vannak felkészítve. Ez azt jelenti, hogy forszírozott tempóban típustól függően akár már az első körben tapasztalni lehet a fékek gyengülését, ami jelentős fékút növekedést eredményezhet. Ez már egy átlag pályán is megtörténik, a legendás Nürburgringen pedig fokozottan ügyelni kell rá. Egyszer én is tervezem meglátogatni a “zöld poklot”, de ahhoz jobban fel kell majd készíteni az autót, onnan hazatrélerezni nem olcsó mulatság.

És, hogy mindez miért jutott eszembe? Az alábbi videót találtam ma reggel. A tréler feliratából ítélve Ausztráliában történt az eset, nem úgy ért véget a program a BMW sofőrjének ahogy remélte.