Régi alapvetés az, hogy ha egy top kategóriás luxusautó árát meg kell kérdezned, akkor nem telik rá. Hiszen ameddig egy “átlagos” luxusautó (7-es BMW, S Merci…) fenntartása drágább ugyan a kisebb modellekénél, de azokhoz is elérhetőek utángyártott alkatrészek és a relatív magasabb eladott darabszám miatt több helyen foglalkoznak velük. Azonban az autók legfelső kategóriájában ez nem működik, ezek az autók általában különleges, egyedi műszaki alapokra épülnek, gyakran saját motorral, amihez hiába is keresünk bármit a Unixban. Na és ki vinné szívesen a millió eurós autóját a legközelebbi sufni szervizbe? És, hogy mindez miért jutott most eszembe?

Ráakadtam az alábbi videóra, amin azt nézhetjük végig hogyan próbál valaki a padkával párhuzamosan leparkolni egy Veyront.

Az egyik forrás szerint parkolófiú, a másik szerint a tulaj testőre az, de az biztos, hogy a londoni Harrod’s elött történt az eset. Azt is valószínűsítem, hogy az autó kb. 350 millió forintnak megfelelő alapárán kívül más költséggel nincs tisztában. Nézzük mennyibe kerülhet egy hasonló elbaltázott parkolás:

Egy garnitúra Veyronra készült gumi picivel több mint 8 millió forint, tehát rövid fejszámolás után kiderül, hogy az ügyes sofőrünk majdnem könnyebb lett 2 millióval. Az első gumik 265-ösek, a hátsók pedig 365-ösek.
Egyébként a gumit padkázás nélkül is 4000 km-enként le kell cserélni a gyár ajánlása szerint. És, hogy mekkora is valójában?

Ha véletlenül nagyobb lendülettel padkáznánk, új felni is kellene, amiből majdnem 2,5 millióba kerül egy darab, elölre 20, hátulra 21 colos kell. De, hogy a gyár profitja ne a véletlen baleseteken múljon biztos ami biztos minden negyedik gumicserénél felnit is kell cserélni.
Mindezek mellé a rutin szerviz költsége közel 4,5 millió.
A legkevesebb 17 literes megadott fogyasztás mindezek mellett már lényegtelen. Városban egyébként a gyár 29 litert ad meg, de egyes források 40 litert emlegetnek.
A piszkos anyagiak mellett azért még nézzük át mit is kapunk a pénzünkért.

A 90-es évek volt a Volkswagen számára a nagy felvásárlás időszaka, többek között a Bugattit is ekkor vették meg és az akkori vezérigazgató Ferdinand Piëch grandiózus terveinek egyike volt a Veyron (volt még ezen kívül a Phaeton, a 3L-es autó és ki tudja még mi). Az autó alapját a Lamborghini Diablo adja, erre épül a W elrendezésű 16 hengeres motor. Ez gyakorlatilag két egybeépített V8-as közvetlen benzinbefecskendezéssel, négyszelepes DOHC vezérléssel és 9-es sűrítési aránnyal. Mindez kiegészül még négy turbóval, így éri el az 1001 lóerős teljesítményt és 1250 Nm-es nyomatékot, aminek az útravitelét egy 7 sebességes duplakuplungos váltó közbeiktatásával HALDEX rendszerű összkerékhajtás végzi.

A méretes gumikkal kiegészülve mindez a következő gyorsulást produkálja:
0-100 km/h: 2,5 s
0-200 km/h: 7,3 s
0-300 km/h: 16,7 s
0-400 km/h: 55 s

Ezek a “sima” változat adatai, az új Super Sport már 1200 lóerős és valamivel gyorsabb is.
Kétségtelenül szuper sportautós tulajdonságok, számomra azonban továbbra is a McLaren F1 marad “A” szupersportautó, autóskártyás kifejezéssel élve a “mindentvivő” (kinek ismerős még az Apal Corsa? nem voltak adatai, ezért az volt a “mindentvivő”). A Top Gear egymásnak eresztette már őket, de csak egyenesben, ahol a végén persze kijött a gigantikus motor erőfölénye. Megnézném mondjuk mindezt pályán is, de egy esetleges F1 vereség sem ingatná meg a hitemet, hogy az egy sokkal kifinomultabb verseny génekkel megáldott autó.